Tudom, hogy eredetileg az év utolsó napjára terveztem ezt a kis "év értékelést", de mivel most unatkozok és most van rá időm, így egye fene; megcsinálom most. Hosszú lesz ezt már elmondtam, de tényleg az lesz!!, próbálom majd kiemelni a fontosabb gondolatokat és történeteket, hogy jobban ki tudjátok válogatni, hogy melyik érdekel és melyik kevésbé. Nem teljesen tudom, hogy egy normál ember milyen évvárási bejegyzést szokott írni -hogy mennyire részletezi a dolgokat-, de fő az egyéniség. Mindig is akartam egy ilyen bejegyzést írni, szóval, elérkezett az én időm:

2014 - Speciális visszaemlékezés. 

A 2013-as és nem volt a legígéretesebb,ezért is reméltem többet ettől az évtől. 2013. szilveszterén fenmaradtam egészen háromig. A többiek előbb elaludtak, szóval utána már kezdett unalmas lenni a dolog, így minek maradtam volna fent tovább? Annyi tűzijáték sem volt, semmi extra. Most olyan csendes volt minden. Az év elején ismertem meg jobban Dél-Koreát. előtte is ismertem egy-két kpop bandát meg egy-két doramát, mint a Boys Over Flowers, de annyira nem érdeklődtem utána Japánt ekkor már egy éve szerettem nagyon, sok animét és mangát ismertem eddigre. Az első komolyabb lépéseim a kpop felé márciustól kezdődtek el, amikor egyik barátom, Yume-sama buzdított a 2NE1 megismerésére. Az előbb említett banda ebben a hónapban adta ki az új MV-jét, a Come Back Home-t. Teljesen beleszerettem ebbe a dalba. Január 7-én (kicsit visszaugrok), amikor mentem kontrolra Budapestre, kiderült, hogy újra meg kell műteni. A műtét időpontja pedig március 21. lett. Irtózok a műtétektől, máig rettenetesen félek tőlük. Letöltöttem a C.B.H.-t és egészen a kórházig, sőt, amíg vártam, hogy bevigyenek a műtőbe, ezt a számot hallgattam, énekelgettem a refrént. A következő kontrollra egyébként január-februárban kell visszamennem. Aztán jött április. Erre a hónapra már úgy nagyjából ismertem pár bandát, mint pl. Big Bang, Teen Top, SNSD, Super Junior és f(x). Ami nagyon belevésődött az eszembe, az egy vicces, őrült sztori: Bentragadás az öltözőben: Éppen tömegsportnak volt vége, amikor öltöztünk át. Mondjuk a Szandinak -aki előbb felöltözött, mint mi és ment ki-, hogy csukja be az ajtót. Szépen becsapta. Négyen öltöztünk, Katty, Fui, Dia és én. Dia ment volna ki, majd arra lett figyelmes, hogy az ajtó bizony nem nyílik ki... Először azt hittük, hogy csak oda állt az ajtó másik oldalára, hogy ne tudjunk kimenni. Aztán rájöttünk, hogy beragadt a zár, hiszen Szandi egy kis csontos lány, nem tudná olyan erősen benyomni az ajtót, hogy mi négyen ne nyissuk ki. Teljesen kétségbeestünk. Kiabáltunk, hátha valaki meghallja, de senki. Dia mérges volt, hogy így nem tud hazamenni a pasijával istenem, túlélted, drága, hogy velünk kellett lenned? Katty és Fui kifeküdtek a földre, hogy ők nem akarnak meghalni ilyen fiatalon, még egy csomó mindent meg kell tenniük. :D A gondnok vette végül észre, hogy mi ott vagyunk. Ő sem tudta kinyitni. A végén ott állt az öltöző előtt az osztályfőnökünk és az igazgató is meg az osztályból pár fiú, akik még nem mentek haza. Feszítővel tudták csak nagy nehezen kinyitni azt a #34ĐđFx# ajtót. Visszagondolva, nem lett volna nagy esélye annak, hogy meghalunk, de azért majdnem egy óráig ültünk a büdös öltözőben, ez azért valami. x3 || Május: kitűzték a vizsgák időpontját. Az első vizsga május végén volt (pontosan nem emlékszem, hanyadikán), a másik pedig június elején. Én természetesen mindent az utolsó percekre hagytam - igen, az utolsó héten kezdtem el tanulni. Sírtam is, hogy hogy fogom én azt a sok tételt egyszerre megtanulni? Ennyit még soha nem magoltam be. A fejem szétszakadt a sok információtól. Napi 6-7 délutáni órám tanulással és kikérdezéssel telt el. Aztán elérkezett az irodalom szintvizsga: Mindenki iszonyatosan izgult. Sokan csak az első öt tételt -esetleg annyit se- magolták be. Természetesen abc sorrendben mentünk be. Ilyenkor hálát mondok, hogy viszonylag hátul vagyok a névsorban. Fél kettőig feleltünk aztán közölték mindenkivel, hogy hányast kapott. Ötös lett (!!!)!!! Egy hét alatt megtanultam ötösre.. wow. Azt gondolná az ember, hogy tanultam a leckéből és a történelem szintvizsgára legalább előbb elkezdtem tanulni. Nem így volt. Ugyanaz megtörtént, mint az előzőnél. Déja vu.. Amikor kihúztam a tételt, nagyon leblokkoltam, alig jutottak eszembe a dolgok, de szerencsére nem volt egy ijesztő, szigorú tanár velem szemben, így megadta az ötöst... O.O Ekkor én is azt hittem, hogy: Egy hét alatt?! Ötös?! Isten vagyok. *-* De a fájdalom és a stressz is kísért ezeken a heteken, szóval majd a 2015-ös vizsgákra előbb el fogok kezdeni tanulni. Májusban vált biztossá: Szerelmes lettem az osztálytársamba. - Ám erről később írok. Nyár: június 28-án nyitottam meg a Lovely Life-t, ami eleinte még Gportálon volt. Semmit nem értettem az íráshoz, mégis találtam barátokat közületek, amiért hálás vagyok! Sokat támogattatok. Július első hetében pedig életem legelső táborába is elmentem Harkányba. Viszonylag jól éreztem magamat, de ha ez alapján kellene döntenem, hogy megyek-e máskor is, akkor nem biztos, hogy azt mondanám, hogy: Persze, szívesen megyek máskor is! ...Nyáron nem történt sok minden. Minden elillant egy perc alatt. Megvettem az első normális mangáimat is, amiket rögtön ki is olvastam. Belekezdtem egy challange-be is, ám sajnos kudarcot vallottam. Elterveztem dolgokat, ám kudarcot vallottam. Fogyni szerettem volna, ám még híztam is két kilót. Sokat felejtettem a nyáron az iskolában tanultakból, így sok mindent kellett behoznom, ám ez sikerült. Szeptember. Az Ő iránta dédelgetett érzéseim még erősebbek lettek, úgy éreztem, van remény. Bay mindent elrontott egy gonosz pletykával. Próbáltam újra jóba lenni Vele, viszont nem ment minden gyorsan. A tanulás is nehéz volt. Matekból rendesen rontottam. Depresszióba estem és ez egészen december elejéig látszott is. Javítottam a tantárgyakból és a barátaimmal is mindig beszélgettünk. A blogomat elköltöztettem, majd újra elkezdtem itt is. Kicsavarták a szívemet és Bay mindenkit ellenem fordított volna, azonban nem sikerült neki. Decemberben elmentem a mikulás bulira és újra erőre kaptam. Azt gondoltam, semmi nem foghat ki rajtam - kiderült, hogy ez nem igaz. Azonban a barátaim végig mellettem álltak/állnak és nem engednek magamba zuhanni. A karácsony előtt rengeteg szerepet kaptam: felkeresett az igazgató, Anikó néni két szereppel és Dia néni is megkért, hogy énekeljek egy falukarácsonyon. A karácsony nagyon boldogan, mókásan telt el. Az ajándékok olyan dolgok voltak, amikben örömömet leltem: ruhák, kozmetikumok, egy-két ékszer, álomcsapda, könyvek. Ami ennél is fontosabb, a családommal lehettem ez idő alatt. Szeretnék köszönetet mondani a 2014-es évnek. Új barátokat szereztem és a régieket is megtartotta -sajnos Avory visszamegy a régi iskolájába, mivel itt is sokan cikizték a kinézete miatt, de soha nem felejtem el, hogy jól bánt velem és két hónap alatt igaz barátként viselkedett-; hogy létrehozhattam a blogomat; hogy megtanultam szeretni, még ha Ő nem is szeret; nagyobb szorgalommal tanultam ebben az évben, mint az előzőekben és megannyi dolog, amit megköszönhetek! :)