(Azért kezdem újra a blogot, mert az eddigi bejegyzéseim nem voltak méltóak ahhoz, hogy valaki elolvassa. Értelmetlen gondolatmenetek, melyekre senki nem kíváncsi. Szóval újra itt vagyok és most már egy minőségibb blog vezetésére törekszem -mármint, amennyire ez lehetséges. Most pedig jöjjön az első "offical kiadás" Norami blogján.)

A lehangoltság még mindig a köreimben van, pontosan: csakis miatta. Azt értem, hogy az első szerelem fáj a legjobban, de miért ennyire?... Minden az én hibám miatt történt. Ezért vagyok most ott, ahol. Két éve, amikor megérkezett az osztályba, még olyan aranyos és kedves volt velem szemben. Örültem neki, hogy a fiúk közül van, aki nem csak egy idegesítő cafkát lát -pedig ha ismernének, tudnák, nem vagyok az. Olyan jó volt látni, ahogy rám mosolyog, amikor tekintetünk találkozik. Ahh, miért voltam olyan elutasító?! Rendben, megbántam tetteimet, csak engedje Isten vissza hozzám... Szükségem van a kedves szavaira és hogy mellettem legyen, mint régen! Most egyfolytában N.-nel van. Bár nem mutatják ki az érzéseiket, minden világos a többiek számára is. Semmi bajom nincsen a lánnyal: kedves, okos és szebb is, mint én. Nem féltékenységből beszélek, de egy hónapja még nem is érdeklődött iránta. De ha őt választotta egyenlőre, tiszteletben tartom és megtartom magamnak a véleményemet. Mégis... Ő velem pedig olyan hideg és elutasító lett pillanatok alatt. Mintha idegesítene a jelenlétem. Hogy valaha is szerelmes volt belém. Értem már, mit érezhetett akkor, amikor le akartam rázni. Akkoriban nem tudtam abbahagyni a nevetést, amikor megnevettetett, most pedig alig tudom befejezni a sírást, ha rá gondolok. Nem szeretném, ha túlságosan aggódnátok értem. Különösen szeretném ezáltal is elmondani, hogy mennyire hálás vagyok Cassie-nek és Reiko-nak, hogy biztatnak!! ♥ Ők ketten hasonló helyzetben vannak, mint én. Elérhetetlennek tűnő szerelmet éreznek. Ti se adjátok fel könnyen! Ne hagyjátok, hogy játékként kezeljék az érzéseiteket!! Biztos vagyok benne, hogy én is rendbe fogok jönni: Vagy elfelejtem, vagy kapok egy második esélyt előbb-utóbb. Nem élhetek úgy, mintha megállt volna az idő körülöttem. Szerencsére a jegyeimen javítottam és nem rontottam. Elvégre hamarosan lezárják az első félévet. Ilyenkor pedig úgy érzem, hogy az időt felgyorsítják. Szeretnék írni újév előtt egy bejegyzést 2014-ről, de minden olyan gyorsan lejátszódott előttem. Hamarosan karácsony, szóval felveszem a vidám maszkomat. Nem fájhat a szívem megállás nélkül. Valamikor nekem is ki kell pihennem magamat. Nem rég néztem meg egy krimi doramát, a God's Gift - 14Days-t. Személy szerint nagyon tetszett. Szeretek én is így nyomozgatni, mint pl. a Death Note-ban, az is nagy kedvencem <3 Ugye a szünet is kezdetét vette, ezért sokat fogok aludni és megszépülök. ^^ Karácsonykor meg lesz a családi vacsora is, ilyenkor jól el szoktunk lenni. Sajnos mindig tele eszem magamat, és még jobban sajnálom, hogy nem hússal vagy zöldséggel, hanem mindenféle sütivel tehetek én róla, hogy a mama annyit készít?!. Kattynak és Fuinak tegnap odaadtam az ajándékomat, mivel szünetben nem fogok velük gyakran találkozni, mivel ilyenkor általában mi a családunkkal vagyunk meg készülünk a sulira. Igen, a szünetem bizonyos részében tanulhatok két verset. Fantastic baby.. Abban reménykedem, hogy jövőre minden jobban fog alakulni. Késő van, egyenlőre ennyi jut eszembe. Aludjatok jól! Chu~