Említettem nektek még régebben a LL-en, hogy néha nem tudok miről írni. Nem azért csinálom azt, hogy bejelentem, hogy szünet vagy zárás lesz, hogy növeljem az üzenetek számát chatben vagy a látogatások számát. Üresen telnek el a napjaim, így fogalmam sincs, miről fecseghetnék nektek. Elhanyagoltam a cseréimet. Remélem, hogy ez az év nem azzal fog kezdődni, hogy feladom a blogot, mielőtt még egy éves lenne... Mindenesetre, ki kell tisztítanom a fejemet, és valamit kitalálni. A kihívás után sem néztem. Nincs is sok kedvem hozzá most. Remélem, hogy majd megjön. Lényegében annyi lenne, hogy ha nem is hónapokra, de napokra/hetekre szeretném szüneteltetni a blogot. Ez most a saját döntésem, és biztos. Nem kérdezem meg az olvasóimat, hogy mit gondolnak róla, mert ez így borzalmas. Visszaestem. Amikor elkezdtem a blogolást, akkor az förtelmes volt, nem szépítem. Idővel azonban fejlődtem -remélem, ti is belátjátok, hogy azért nem úgy írok, mint júniusban-, most pedig újra egy minimális szinten állok. Ez egy maximalista embernek elég lehangolóan hangzik. Most volt ez a szerelmi csalódásom, ami igazából pozitívan ért. Leestem a földre, és eltűnt az elvakult énem, aki nem lát a "szerelem csodálatos bűbájától". Nem akarok egy ideig erről az egészről hallani/írni. Én lezártam ezt az egészet. Másfél vagy két évet (ki számolja?) azzal töltöttem, hogy vakon követtem valakit, aki kihasznál. Fiatal vagyok ahhoz, hogy tapasztaljam az igazi szerelmet? Lehetséges. Elég éretlen illetve komolytalan vagyok. Nekem nem kell senki ilyen! Én mesebeli életet akarok, mégha nem is gyakori az olyan. Visszatérve a témához, mert ehhez a témához mást nem szeretnék írni (ehhez a szerelem dologhoz): Nem tudom, milyen gyakran fogok feljárni az oldalra, bár nem lesz sok értelme. Nem írtok, én sem írok posztot. Kihalt lesz egy ideig. Hangsúlyozom a végére, hogy lehet, hogy öt nap elég lesz. Nem szükséges tragédiaként átélni bár senki nem fogja, előre látom.