A napokban elgondolkoztam azon, hogy mi történne velem, ha egy közelállóm meghalna. Mi történik azután, hogy meghaltunk?... Szép lassan mindenki elfelejt és elveszel az emlékek süllyesztőjében. Nem túl bíztató. Örökké valóság? Belegondoltatok már, hogy az milyen hosszú? Soha nincsen vége. 5 milliárd év, 10 milliárd év. Nincsen vége a láncnak. Megrémít ezeknek a számoknak a gondolata. Nem élhetünk örökké, de ha meghalunk, nem lesz túl fájdalmas megválni azoktól a dolgoktól, amiket szerettünk? Legyen az egy hobbi, egy ember, bármi. Ezért sem szeretném, ha a halál megtalálna valakit a köreimből. Ez az egész akkor jutott az eszembe, amikor sorozatot néztem. Ott olyan könnyen meghalhatnak az emberek és ugyanolyan könnyedén elfelejtik azt, aki eltűnt. Vagyis, vannak kivételek pl. drámáknál, de ezekben a gyilkossági sorozatokban nem látok sok érzelmet. Ti mit gondoltok a halálról? Furcsa, hogy ilyet kérdezek tőletek. Nem vagyok depressziós vagy szomorú, csupán szoktam elgondolkozni ezen-azon. Képtelen vagyok leírni mindazt, amire gondolok. A DAY FOUR-t még a hét elején elkezdtem írni, de ma került nyilvánosságra. Kedvet kaptam hozzá, hogy ma az ötödik nap is elkészüljön. Azért haladnom kellene vele.

DAY ONE - Tíz szó, amivel legjobban jellemeznéd magadat.

DAY TWO - Kilenc hely, ahova szeretnél elmenni / kirándulni.

DAY THREE - Nyolc ember, aki olyan neked, mint az igazi kincs.

DAY FOUR - Hét álom, amit szeretnél elérni az életben.

DAY FIVE - Hat emlék a gyerekkorodból.

DAY SIX - Öt tulajdonság a te fiú ideálodról.

DAY SEVEN - Négy dolog, ami képes mosolyt varázsolni az arcodra.

DAY EIGHT - Három dal, amit három embernek küldesz.

DAY NINE - Két fontos döntés/történés az életedben.

DAY TEN - Egy dolog, amit el akarsz mondani mindenkinek.

1.) Különösen emlékszem azokra a dolgokra, amikor leszidtak a szüleim. Általában azért szidtak le, amiért gonoszkodtam a húgommal vagy beszóltam a nővéremnek. Kiskoromban sokat voltam büntetésben. 

2.) Az első nap általános iskolában. Emlékszem, hogy mennyire nem szerettem volna iskolába menni. Reggel hallgattam a rádiót, majd elindultunk anyukámmal. Nem tagadom, nem sikerült rögtön beilleszkednem. Kissé antiszociálisnak mondanám magamat.

3.) Arra is emlékszem, amikor alsóban elmentünk kirándulni a budapesti állatkertbe. Előtte csak hatvanszor voltam ott egyébként, de élveztem. :D Akkor még nem voltam annyira jóban Szofival, aki egyébként a párom volt. A szuvenír vásárlás sem maradt el. Szeretek kirándulni, azért jó volt elmenni ide a barátaimmal.

4.) Tessék, már megint a halál. Amikor az első temetésen voltam, úgy zuhogott az eső, mintha dézsából öntenék. Hosszú volt a szertartás, a lábam már teljesen megfájdult a sok egy helyben álldogálástól. Egy könnyet sem tudtam kipréselni magamból, de amint hazaértünk, elbőgtem magamat.

5.) Amikor a barátaimmal hülyéskedtünk egyszer Katty-nál, amikor még kisebbek voltunk. Fényképeket és videókat készítettünk, meg ilyesmik. Még több barátos emlék van a fejemben, de ez nagyon aranyos. Nem tudom így leírni, hogy mit érzek akkor, amikor velük vagyok. Olyanok, mint a testvéreim. Mi nem legjobb barátok vagyunk. Mi testvérek vagyunk.

6.) Gyerekkoromban rengetegszer hittem azt, hogy szerelmes vagyok, pedig soha nem voltam az igazán. Mindig "beleestem" valakibe, de egy hét alatt el is felejtettem. Senki nem állt annyira közel hozzám, hogy járjunk. Jobb is így, kicsiként még nem tudtam sokat a szerelemről. Sőt, most sem.